[origo] SZTAKI SzótárTovább a megújult sztaki szótárra! >

Ugrás a tartalomhoz


"This message" in a bottle, avagy a gumikacsa esete a vízjellel


Kísérlet járja be a magyar humor-spam hálózatot - a szótározó pajtások kísérlete:

Kopizd be a SZTAKI szótárba a lenti mondatot.

"this message can only be viewed in HTML"

http://szotar.sztaki.hu/angol-magyar

És a kísérlet sikerült! A "this message ..." heti átlag 10-50 keresése helyett a 20. héten hirtelen 8811 szótározó volt kiváncsi ennek a nem mindennapi kifejezésnek a szótár által megadott jelentésére, míg hónap végére már közel 21.000 érdeklődőben csillant fel a szikra, hogy neki ennek a kifejezésnek a hiteles fordítására lenne szüksége, de üstöllést.


Kaptunk ezután sok-sok levelet, hogy hát már aztán ez aztán már tényleg már aztán hát már. Mi azonban nem engedtünk a nyomásnak, mivel ez a szócikk a szívünk csücske - mondjuk ebből kutalálható, hogy milyen lehet a szívünk többi része. De ha kíváncsiak a komoly magyarázatra, akkor szívesen elmeséljük, hogy ezt a bejegyzést miért nem töröljük, illetve, hogy ez a tőlünk függetlenül indult viccesnek szánt körlevél milyen "tudományos" eredményekkel szolgált a számunkra. A magyarázat megértéséhez néhány ezer gumikacsára és egy német szótárra lesz szükségünk. Kérem ezeket mindenki készítse elő! Aki nem hozott magával az leülhet, kettes.

Nos tehát. A "this message ..." bejegyzés nagyjából a szótár keletkezése óta megtalálható a szótárban, s mind a bekerülése, mind a bennmaradása a szótár kis manufakturális jellegéből adódik. A szótár 10 éves indulása óta lehetősége van-volt a felhasználóknak, hogy új szavakat rakjanak a szótárba. Az akkor heti 1500 keresés és a havi 1-2 hozzáadott szó nem igényelte a különösebb odafigyelést, így a felhasználóktól jövő szavak ellenőrzését sem, ráadásul ezek a szótár egy külön részébe, az ún. "kiegészítő szótárba" kerültek, aminek a minőségére garanciát a fentiek miatt nem vállaltunk. Ebbe került be az inkriminált bejegyzés az ismeretlen szótározó által. 2001-ben, amikor viszont már elég sokan voltunk szótározók, beindítottuk a közösségileg működő szótár hiba irtó (jó) projektet, amihez mi magunk is a "this message ..."-et hoztuk fel, mint jellegzetes hibát a szótárban:

http://szotar.sztaki.hu/docs/bug.hu.jhtml
Szóval a dolog annyira nem új, hogy ráadásul régi.

Minket, mint kutató-fejlesztőket, a szótárnak sokféle vetülete érdekel. Egyrészt a technika (hatékony keresés, könnyen kezelhető felhasználói felület, érdekes és hasznos szolgáltatások), másrészt a közösségépítési módszertan és kommunikáció (közösségi szótár építés, negyedévenkénti szótár kiadások), és harmadik vetületként a szótár (szociológiai) hatása. A szótárral kapcsolatban, vagy kifejezetten a szótárból kiemelve időről-időre képződnek ilyen "vicces" köremailek (talán a pinarágós történetre még emlékeznek a szótározó pajtások), amik mint a vírus terjednek levelezőből, levelezőbe, levelezőből fórumokra, fórumokból IRC-re.

Az internettel foglalkozó marketingszakemberek évek óta keresik a "hype" titkát. Mitől lesz valami egészen nagy idiotizmus sláger a neten, és más finoman és gondosan adagolt humorral készült itemek miért buknak el? Mitől küld valaki tovább az ismerőseinek egy viccesen fotosoppolt képet a sárban pogozó miniszterelnökről, miért lesz Szalacsiból sztár, miért nem kell a rádióknak és tévéknek a Szájbergyerek, és miért zajos siker ugyanaz a weben? Ha tudnánk a választ, akkor most a saját kis mediterrán kontinensünkön ülnénk, ahol pálmafaerdőkkel legyeznének minket bronzbőrű modell csapatok, és egész szarvasgomba dombokat égetnénk el, csak úgy szórakozásképpen, amihez nagyobbacska brilleket használnánk gyújtósnak.

Ha a titok nyitját nem is tudjuk, a jelenséget az általunk hozzáférhető adatokból azért megpróbálhatjuk megérteni és modellezni.

Ez a fenti körlevél nagyjából 5-6 évvel ezelőtt már körbement a magyar hálón, s úgy gondoltuk ezzel kifújt. Most viszont azt kell megállapítanunk, hogy 5 év alatt lett annyi új internethasználó (köszönjük néked szélessáv, s valamennyi jótéteménye az informatikának és szolgáinak), hogy ez a levél ismét tud terjedni, mert az "újszülöttek" ezt valamiért viccesnek találják. (Az már egy másfajta, talán szociológiai kutatás témája lehetne, hogy a "b@zd meg!"-et leírni és elolvasni tulajdonképpen miért is vicces). És 5 év alatt nem változtak a reakciók sem: ha valaki csak primer módon ezt a bejegyzést látja, és a szótárhoz egy komoly imidzset társit (Hát hiába dolgozunk ezellen évek óta? Jaj!), akkor nyilvánvalóan felháborodik, és kérdőre von minket, hogy miért nem töröljük a káromkodást. Ilyenkor hosszú, tudományos magyarázatok írásába kezdünk, és elmeséljük a teljes hátteret.

Mi kellett tehát a szótáros hypehoz?

Szerintünk 3 dolog:

  1. Kritikus tömeg. Ha megnézzük a statisztikákat azt látjuk, hogy egy bizonyos napon a "this message..." lekérdezése hirtelen megugrott, vagyis egyszerre sok látogató kapta meg a SZTAKI szótáras linket és a hozzá tartozó leírást. Itt egy olyan levlistát vagy fórumot tételezhetünk föl, amit sokan olvasnak olyanok, akik egyébként is szeretnek vicces oldalakat olvasni, vicces linkeket bögdösni, s mindezeket továbbküldeni. Ez a bizonyos kritikus tömeg kellett ahhoz, hogy elinduljon a humor-spam lánc. Ha minden igaz, akkor ez a tömeg valahol a FunLista környékén szisszent föl először, elolvasva a SZTAKI Szótárba kopizásra felszólító üzenetet.
  2. Motiváció. Gondolom a szótározó pajtások is sok vicces levelet kapnak ismerőseiktől, amikben 50 megás videókat küldenek "tündi-bündi macska játszik zetor féltengellyel" témában. Jobb esetben az erre mutató linket küldik 17 szmájlival, valamint az egész forward történetével a levél testében (az ilyen levelek egyébként a legjobb forrás arra, hogy kapcsolati-ismerősi láncokat felfedjünk, de ez egy másik történet). Megkapjuk tehát a levelet, mégsem feltételnül nézzük meg a küldött videót, vagy klikkelünk a linkre. Miért nem? És miért tettek mégis így oly sokan a "this message..."-dzsel? Azt feltételezzük, hogy ebben a levél szövege segített, ugyanis az nem árulta el, hogy mire lehet számítani ("vicces kép hat heréjű kutyáról"), ráadásul tevékeny részesévé tette az olvasót a viccnek ("kopizd be"). Ha csak egy sima link lett volna kopipésztre felhívás nélkül, talán nem is lett volan olyan érdekes az egész. További feltevésünk, hogy mivel a SZTAKI Szótárról volt szó, talán már volt annyi háttere az olvasónak, hogy "ja, azok a pinarágósok" - ezért klikkelt, hátha ez is olyan. Pedig nem.
  3. Kontextus. Azt tartjuk humorosnak, ami valami megszokott dolgot egy furcsa szemszögből mutat be, vagy valamilyen nem várt kontextusba helyezi. Bazdmeget olvasni a szótárban ilyesmi lehet. Bár továbbra sem értjük, miért.

Mint említettük tucatjával kaptuk a leveleket, hogy ezt a bejegyzést azonnal töröljük a szótárból. Ezt két okból nem tettük meg. Az egyik ok magyarázatához idézzük a Goldenblog-jelölt sesblog-ban is közölt 1992-es esetet:

1992. január 10-én rettentő vihar dúlt a Csendes-óceán északi részén, a Dátumvonal közelében. Egy kínai teherhajó épp szokásos útját rótta, Hong Kongból a Washington állambéli Tacoma kikötője felé, amikor beúszott a viharzóna közepébe. Az északi szélesség 44.7 és keleti hosszúság 178.1 fokánál az orkánszerű szél annyira felkorbácsolta a hullámokat, hogy a megvadult víztömeg tucatnyi 13 méteres konténert egyszerűen lemosott a hajó fedélzetéről. A lezárt konténerek és tartalmuk nagyrészt a hullámsírban végezte. Néhányukat viszont az esés során a hajófedélzet kiálló elemei és más konténerek megroncsolták; ezek felnyíltak és a bennük szállított áru egy része az óceánba ömlött.

Így kezdődött a tudománytörténet egyik legérdekesebb, és egyben legvidámabb áramlástani kísérlete.

Az egyik konténerben műanyag fürdőszobai játékok voltak: összesen 29 ezer darab sárga kacsa, vörös hód, zöld béka és kék teknős. Kiszabadulásuk napokig tartott, mert az utólagos vizsgálatok szerint ennyi időbe telt, amíg a sós víz feloldotta az őket fogva tartó nejlonzacskók vasalását. Onnantól viszont a szökevények vélhetően többezer fős csapata elemében érezte magát: az eredetileg tervezett szerepüknek megfelelően rögvest úszni kezdtek a vízen, mégpedig irányhelyesen, Amerika felé.

Az átlagosnak tekinthető tengeri baleset híre nem vert nagy hullámokat. Az állati expedíció jelentőségére akkor figyeltek fel a szakemberek, amikor a rettenthetetlen kacsák hatfős előörse november közepén partra szállt az alaszkai Cordova város közelében. A következő hónapokban újabb és újabb deszantegységek követték őket, összesen 400 kacsát sikerült ilyen módon begyűjteni. A kacsák hosszú távú vízi fölénye tehát igen hamar kidomborodott a csapatban szereplő többi állatfajtával szemben.

Időközben a tudósok bonyolult számítógépes modellek segítségével meghatározták a kacsák pályáját, és követni kezdték vonulásukat. Kisebb mozgalom szerveződött a partot ért madarak begyűjtésére. Az Alaszkát ért sárga támadás után azonban hamarosan csend köszöntött be, és többé hírét sem hallották a gumikacsáknak.

Itt véget is érhetne a történet, ám néhány hónappal ezelőtt egy meghökkentő hír újra berobbantotta a kacsákat, a XX. század kulturális ikonjait, a köztudatba. A vízi migrációt annak idején figyelő szakember, Curt Ebbesmeyer fura felhívást tett közzé: a kacsák várhatóan közeli felbukkanásáról szólva kérte a part menti lakosokat, hogy a talált állatkákról értesítsék őt. A meghökkentő a felhívásban az volt, hogy Ebbesmeyer hol prognosztizálta a kacsák érkezését: New England és Maine partjainál. Az USA átellenes, keleti partvidékén.

Itt tartva a tájékozódásban, felvontam szemöldökömet. Az engem olyannyira jellemző, okos homlokredők párhuzamos csíkokba tömörültek. Hogy a túróba jutottak el a kacsák Alaszkából Maine közelébe - vagyis a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánba? Rövid hitetlenkedés után végiggondoltam a szóba jöhető lehetőségeket. Egy, a hír téved: valamelyik óceán nem stimmel. Némi internetes kutakodás után úgy találtam, hogy a tudósítások túl egységesek, itt tehát nincs tévedés. Akkor viszont a kacsák valahogy átjutottak Amerikán.

A szárazföldi megoldást viszonylag gyorsan elvetettem. Igaz, tíz esztendő nagy idő, ezalatt még egy gumikacsa is sokra viheti a közismerten liberális Amerikában. Ám nem tévesztettem szem elől a tényt, hogy a szóban forgó kacsáknak csak jelzésértékű szárnyuk volt, lábuk pedig még annyi se. Maradjunk tehát az úszásnál. Át lehet-e lebegni ekkora távolságot tíz év alatt? És ha igen, merre? Talán a Panama-csatorna felé? Nem, nem, ott észrevették volna őket. A Magellán-szoros? Na ne, az nem létezik. Még hosszabb kerülőút a Horn-fokon át? Szocialista koholmány.

Hasonlóképpen el kellett vetnem az alagútfúrási opciót is. Könyörtelen logikai csapdában vergődtem. Végső kétségbeesésemben felkutattam Ebbesmeyer úr elérhetőségét és a következő tartalmú emilt intéztem hozzá:

- Az ég szerelmére, Curt, merre mentek a kacsák?

Curt Ebbesmeyer az ész embereire jellemző korrektséggel és nyíltszívűséggel sietett segítségemre. Napokon belül a postaládámban pihent a válasza, benne egy kép, a rejtély kulcsa. Egy kacsakutató barátjától beszerezte nekem a vonulás 2002-ig aktualizált térképét. És láss csodát! A kacsák az Északi-sarkon át kerülték meg Amerikát.

Azóta megtudtam, hogy az extrém északi vizeket többnyire beborító jégnek jelentős önmozgása van. Begyűjti és magával sodorja a különböző hulladékokat, majd sokéves körhintázás után egyszercsak kiveti magából őket. A kacsák is így jártak, Alaszka után egy részük visszafordult Kamcsatka felé; nagyobb részük északnak tartva átkelt a Bering-szoroson és utána - a tesztek által is igazolt módon - valószínűleg túlélte a hosszú jégbezártságot.

Átjutva az Atlanti-óceánra, egyes előőrsök egészen Angliáig jutottak, mások Izlandig és onnan indultak vissza Amerika keleti partjára. A sereg közben érthető módon megfogyatkozott, de létszáma még ma is többszázra tehető. A többiek pedig ma is az út mentén bújnak meg valahol, Alaszka elhagyott fövenyén, az északi jégpáncélban, Grönland parti haván, vagy talán egy nagy ragadozó hal gyomrában ülnek emészthetetlenül.

Itt tartunk ma. A sárga világvándorok remélhetőleg nemsokára újra feltűnnek Amerikában. Ha netántán Mainben ülve olvassátok ezeket a sorokat, figyeljetek nagyon: Curt Ebbesmeyer a múlt héten 100 kemény USA dollárt ajánlott fel annak, aki az első megtalált kacsáról fényképes emilt küld neki.

Mindebből mi a tanulság? Műanyag játékokat hajigálni a tengerbe, akárhogy is nézzük, környezettszennyezés és az elhullajtott rakományt ennek megfelelően be kellett volna gyűjteni. Ezt azonban nem tették, vagy nem tudták megtenni, ehelyett elkezdték figyelni, hogy merre úsznak a kacsák, s ebből a tengerek mozgására és "viselkedésére" vonatkozóan érdekes következtetésekre jutottak. A "this message"-dzsel mi ugyanezt tettük. Ha a szótár szempontjából nézzük, akkor ez egy hiba, felszámolandó környezetszennyezés. Ha viszont általa a felhasználók viselkedésére vonatkozóan tudunk esetleg új megaállapításokat tenni, akkor ez egy tudományos eszköz.

De van ezen kívül egy másik okunk is, hogy megtartsuk a "this message"-et. Megvan még cikk elején kért német szótár? No, ha szerencséjük van, akkor abban a következőt találják:


"Das Passt wie der Igel zum Arschwisch - Úgy nem jó ez, mint ahogy a lófasz nem furulya, majomsegg nem ibolya, se nem rózsabimbó." "illik hozzá, mint sündisznó a seggtörléshez"

Ilyen szót, vagy kifejezést nem illik papírra (szótárra) vetni, ebben egyetérthetünk. De miért tette meg a jónevű szótárszerkesztő mégis? A lopások ellen. Ha ugyanis valaki buta módon elkezdené lemásolni a teljes szótárat, akkor a másolatban az ilyen nyilvánvaló félrefordítások könnyen észrevehetők, s nehezen letagadható, hogy honnan szedte a szótárlopó. Ha nem is tudatosan, de a "this message ..." bejegyzés erre a vízjel funkcióra is tökéletesen alkalmas.

Köszönjük a figyelmet!
---
balázs