a vers ékes példája annak,
hogy nincs határa Lõwy
szóki(nem)mondásának

Két gavallér egy nõt imádott,
Ki szép volt, gazdag és hiú,

Választása hát késve késett.
- Így szólt a két elszánt fiú:

A sors döntsön most köztünk: rajta!
Húzzunk fehéret-feketét!

Úgy is történt, s a párbaj híre
Szárnyra kelt, terjedt szerte-szét.

Kasszírkisasszony, szép Ninuska,
Nagyra nyitotta szemét,

Egy úrtól kérdi meg, hogy "Mi az?
Húzni fehéret feketét?"

"Hogy, ki fehéret húz, - az gyõztes,
S menyasszonyát öleli át,

Ki feketét húz, az a vesztes,
És meglövi - saját magát... "