Rigában, amint megálltam,
Egy kis hotelben megszálltam.
Esõ esett, úgy szakadt a'
Azt mondtam, hogy "baszomadta!"
A szobacicus meg erre
Nagyot kiáltott egyszerre.
"Ejnye, ez már jeles dolog,
Hiszen én is magyar vagyok!"
- Hogy jött ide, ilyen távol,
Édes kis magyar hazánkból? -
- Erre csakis késõbb jöttem,
Ha akarja, elmesélem. -
Hogy éjfélkor hazatértem,
A lépcsõnél várt szegényke.
S életútját elmesélte,
Bizisten, egy kis regényke:
Született õ Szombathelyen,
S hotelbe volt nem egy helyen:
Pesten, Pakson, Lõcsén, Ungvárt,
Zimonyban s Székesfehérvárt,
Becskereken és Eszéken,
Breznóbányán, újvidéken,
Komáromban, Kolozsvárott,
Zsolnán s Gyulafehérváron,
Petrozsényben, Pitvaroson,
Jászberényben, Nagymaroson,
Segesvárott, Debrecenben,
Pécsett, ezzel éppen szemben,
Ruttkán, Csáki-Gorbón, Barcson,
Beregszászon, Magyarádon,
Csucsán, Bucsán, Tótkomlóson,
Zsibón, Törökszentmiklóson,
Mátészalkán, Désen, Léván,
Jászladányban, Kassán, Déván,
Békéscsabán, Ruszton, Sztánán,
Gyömrõn, Pápán, Párkánynánán,
Orosházán és óbudán,
Nyíregyházán meg azután
Onnan Krakkóba csalták el,
S ide csak tavaly jött jel.
"Nincs ez mesébõl kiírva,
A picsájára volt írva."

"Nincs ez mesébõl kinyírva,
A cselédkõnyvébe volt írva. "

- Na, hogy mekkora cselédkönyve lehetett ennek?! -)