Az Augustiner Brüu-ban ülõk,
Szép kis lotyók szolgálnak ki.
Annál jobban esik itt lenni,
Mert esõ esik odaki.

Minõ forgalom! Jönnek-mennek,
S tele mindig a helyiség,
A sörbõl az igaz bajornak,
Bármennyi van, sosem elég.

Idõ telik, s még itt vagyok, mert
Az utcán járni se lehet.
Megfigyelem legalább itt, e
Kedves, mozgalmas életet.

S a pincérnõ kedves, szelíd,
S egy virágárus lányka jár, és
Kínálja gyöngyvirágait.

S így minden pincérnõi keblen
Ott illatoz a gyöngyvirág,
De eltûnik, ha a vendégek
A helyiséget elhagyják.

Új vendég jõ, s mint megfigyeltem,
Ugyanazon csokrot egy más
Vendég tûzi a hölgy keblére,
Kire - tudniillik - a foga vás.

Mert a virág a pincérnõk, s a
Virágáruslány közt forog,
Ugyanazt a csokrot sorjába
Megveszi és feltûzi sok.

Mikor a kocsmába bejöttem,
Virágot én is vettem, - hát
Most sül ki, hogy a balekoknak
Ma én kezdtem meg sorát.