amikor egy sírvers
kinövi magát,
hátán hordoz egy egész
életfilozófiát

Ha temetést látok, elgondolom,
Milyen lesz elmúlásom egykoron?
Évtizedek múlva, ha öregen
Lepattant húrú kobzom leteszem.
Tudom, hogy amit írtam: a dalok,
Szerteszét szóródnak, ha meghalok.
Nem ölt gyászt a Petõfi Társaság,
És nem idéznek antológiák.
De, kik értették költõ-voltomat,

- Hogy még a szarban is van gondolat:
Dicsérik majd Lõwyt, aki már holt,
De míg élt: ember és poéta volt.
Ha jõ a halál, jöjjön! Mit nekem!
Míg nemzetem lesz, megmarad nevem.
Barátaim, kiket szerettem én:
Piramist szarnak sírom tetején!

utógöröngy: