az élet ellentmondásos
édes egysége

Boldog vagyok. Járom a világot,
Amelyet szépnek látok mindenütt.
De egy tavasz... egy üdvösséggel ér fel,
Hol Andalúziának napja süt.

Az Alhambrát bejáró játszi szél
Rózsák s regék himporát hinti szét.
Halott menyasszonyt képzelek, kinek
Fátyol takarja lecsukott szemét.

A hócsúcsos Sierra Nevada
Látta a mór jajt fényben, alkonyán,
Kihaltak mind, de a kõcsipkék kõzött
Allah-t dicséri az Alkorán.

Pálmák, jázminok, narancsfák alatt,
Mintha a hurik dalát hallanám,
A fák susognak csak, s én álmodom
Arab hárfának képzelt dallamán.

Az alhambrából lefelé megyek,
Egy béna koldus csúszva jön felém.
A szívem fáj: ez nem tudja, hol van
És, mint szabad madár, bolyongok én.

A Dóm felé megyek és egy ablak
Nyílik meg, s onnan Donna Elvira
Egy porcelán edénykét löttyint ki
Az orrom elõtt - egy hajszálnyira.