lám, Lõwy
mily lágy lelkû lírikus

Lisszabonban május egy délutánján
A Tajo nagy öblénéljárdogálván
Lassanként eltûnt a város. - És a bárkák,
Mint kicsiny sirályok, az alkonyt várják,
Hogy fáradt vitorlájukat bevonva
A révbe térjenek be nyugalomba.

Bájos a kép. Alkonyi hangulat s én
Sietek tengert érni, - igyekezvén,
Hogy mire a nap hullámsírba térne,
Búcsúzzam tõle jókor odaérve.
Egyszerre csak - ím! - a tengernél valék,
Narancspiros és bíbor-lila az ég.

A nap már félig lebukva a vízbe.
A víztükör sugárszállal beszegve.
Én a mélység felett, egy szikla peremén,
Szemem legeltetem a tenger szépségén.
S -Éli csodás Európa!" - így kiáltva,
Belepeselek a nagy óceánba.