"itt nyugszik a feleségem -
én meg otthon" (sírfelirat)

Meghalt egy hölgy, s az "enterprise"
Szép koporsót hozott.
Gyertyák közt csendesen pihent,
Szenderült a halott.

Jönnek barátok, rokonok,
Egymás után sokan,
S a férjhez mindenkinek egy
Elmormolt szava van.

Jön a pap és beszenteli
A holttestet, melyet
Dísz gyászkocsin helyeznek el,
S megindul a menet.

A férj gyalog kíséri ki,
Zsebkendõt tart szemén.
Suttogják itt, suttogják ott:
Maga maradt szegény.

És a koporsót elnyeli
A rold, az az irigy.
S a férjet vigasztalják, hogy:
"Isten akarta ígyl"

S a férj - most özvegy - bérkocsin
Lakására siet.
Különös érzés, kûlõnõs:
Nem érzett még ilyet.

S a néma szoba zugában
A kanapéra dûl,
S szívébõl kitör egy sóhaj:
Hát végre egyedül!