A falu végén egy vándorlegény
Betért egy házba ebéd idején,
S jóízûen ette meg, amit kapott:
Kenyeret és hozzá egy tál babot.
Vígan indult tovább, s amint megyen,
Síkon, mezön, õsvényen és hegyen,
(H2S)-eket eregetett
Népszerûsítve ezt a képletet.
Egyszer aztán - hisz nincs benne titok -,
Egy árokszélén lekuporodott.
S otthagyta, mit feldolgozott a "gép",
Mit szarnak hív a közönséges nép.
Ő tovább ment, a "termék" ott maradt,
S a nap hintett rá aranysugarat.
Majd az esõ ontotta permetét,
S a szar az anyaföldbe oszlott szét.
Helyén pedig illatos fú fakadt,
Csalva magához pillét, bogarat.
És jött egy boci. Tarka volt, amint
Illik - s a füvet ő ette meg mind.
A bociból valódi marha lett,
S vasúton Bécsbe hosszú utat tett.
Egy hét se telt el, s ott szerepelt már
Mint "roastbeej" egy fõherceg asztalán.
S a marhából, mely minap még legelt,
Habsburg-Lotharing-i alkatrész lett.
Holnap már újra megváltozik mind:
A cifraságból szar lesz majd megint.