- megjegyzés:
a vers arról pontos képet ád,
miért nem becsülik hazánkban -
az intelligenciát

Éretlen ifjak, kamaszok,
Rátok de keveset adok.
Megúsztátok az iskolát,
S azt hiszitek, ez a világ.

Tudástok egy gyûszûbe fér.
S eszetek? - orrotokig ér.
Csak basztok, mint a kanveréb,
egész lényetek nem egyéb.

Ifjú ember, de semmi vagy!
Milyen üres egy ilyen agy!...

Milyen más ám a férfikor
Megérett, mint a régi bor,
- Világnézet, jellem, tudás,
a férfikorban egészen más.

Tudunk! - mily büszke tudat ez !
Tudjuk: mi volt, mi van, mi lesz!
Tudjuk, hogy lett az ég s a Föld,
S a történet mi medret tõrt!

Mindazt, mit ember alkotott,
Érezzük, látjuk, értjük most.
S mit még alkot e faj, e nem!
Mindent tudunk! - csak baszni nem...