intelem fiatalabb hölgyeknek,
hogy koros urakkal (bármi áron)
legyenek kissé türelmesebbek

Egykor, mikor íjak valónk még,
- Szívûnk szerelemben égett,
Tûzõn-vízen rohantunk által
Egy kis fitos fruska végett.

S mikor ott voltunk, hol bennünket
Senki és semmi nem zavar,
Amíg fuzõjét bontogattuk,
Azt rebegtük: hamar, hamar ...!

Most, hogyha hasonló esetben
Éden kapujához érünk,
S a csókok édes melegséggel
Izgatják kéjsóvár vérünk,

Kizökkent a jó hangulatból
- Ét váratlanul megzavar,
Ha a hölgy türelmetlenül szól:
De uram, hát hamar... hamar...!