Epikurosz nagy görög bölcs vala
Az élet titka nyílt meg általa.
- Miért éljük e rövid életet?
- Egy okos célja van: az élvezet.

A természet oltá belénk e célt,
S aki nem élvezett: nem is élt.
- A lét? - az élvekért valófutás,
De minden kornak élve más.

A gyermek szíve játékért eped,
Azt hiszi, nincs is nagyobb élvezet.
Az õ szívének teljesen elég:
Tarka színt játszó szappanbuborék.

De a kölökkor hamar véget ér,
S az ifjú szíve más utakra tér.
Szemében egy édes lányarc forog,
S kemény pöcsén szerelmi méz csorog.

Az élet aztán megy tovább - rohan,
S a férfi számára új élve van:
- Ordóval, ranggal hány szemet kiszúr!
Így lesz sok szamár méltóságos úr.

S ha fejûnk lágya egyszer már benõtt,
Mily másképp érezzük már, mint azelõtt.
A bölcs szemével nézve végzetûnk:
Nagy szamárság az egész életünk!

Mi az asszony lika? - csak büntetés!
Lófaszt ér ordó és kitûntetés!
Egyre megy gyémánt, gyöngy vagy karniol,
A legnagyobb gyönyör most: - szarni jól...

S ezzel "finita la Comedia"
Minden gyönyörnek el kell múlnia.
S lettél légy bármily nagy s derék,
- Mi volt az élet? - Szappanbuborék.

Lőwy Árpád leír egy
epicureusi tankölteményt,
de ne adjuk fel a reményt!
Ne higgyûnk a tannak !
Vannak, akik még vénen is vígan
- bölcselkednek