versét Lőwy azokról írta,
akiket az irigység vitt a sírba

Sokat elmélkedem a halálról, sírrul.
Mit ér, hogyha azon rózsa, jácint virul?
Mily zord az az õrök, a végtelen Semmi!
Oh, inkább itt fenn -, itt jobb Semminek lenni.

Mily bölcs dolog mégis, hogy ott lenn a sírban,
A testtel együtt a lélek is halva van.
Mert, hogyha álmodna s eszmélne a lélek.
Mily szörnyû lenne az - leírni is félek.

Mí borzasztó volna, ha én onnan látnám,
Mi minden történik fenn a földnek hátán.
Boldogtalan volnék, tûrni azt a helyet,
Ha tudnám, hogy Krén ír rólam requiemet.

Királyok bukása ott nem érdekelne,
Az se: mit talált fel az emberi elme.
De kín volna nekem virága tavasznak -
Ha tudnám, hogy míg lenn porlok, ott fönn basznak.