Rövid versben elmondom néked,
Hogy mi tulajdonképpen az élet?
- Születtünk, s bepólyázva minket,
Sorjában változtatva inget,
Szopunk, növünk, s fogunk kibújván
Megeszünk mindent idõk folytán.

Majd iskolába adnak, és itt
Voltaképp nem tanulunk semmit.
Az eminensbõl lesz a filiszter,
A szamárból úr és miniszter,
Pályát választva gondolomra,
Lõjük a bakot nagy halomra.

S haladunk tekintélyben, rangban,
Aszerint, ki nyal segget jobban.
S az ember közben vagyont gyûjt, ha
Pénzét kamatra ki nem adja.
Aztán ősûnk nyomán haladva,
Megnõsülünk - falnak szaladva.
S, ha az ember magát kibaszta,
Jõn a halál és azt mondja: basta!

a vers jelentése
addig, míg az ember vígan kefél még,
a halál nem jõ és nem mondja: elég!